Az Északkelet-Nyírségben Nyíregyházától mintegy 48 km-re fekszik. Jól megközelíthető a 41-es főúton, amely a község mellett húzódik.

Határából bronzkori leletek kerültek elő, amely azt bizonyítja, hogy ősidők óta lakott terület volt, honfoglaló őseink is megtelepedtek itt.
Első említése Váras-Dobos néven történik, 1294 és 1308 között tűnik fel először, mint Pusztahely. Nevét eredeztetik első lakóinak a foglalkozását jelentő dobos szóból, ők a közeli gyepű védelmével megbízott őrök voltak. A Váras-Dobos szóban a váras jelző a határában lévő Kokadvárra utal. A vár neve 1296-ban tűnik fel egy határjárás során. A Hontpázmány nembeliek itteni ágának lakóhelye volt. A Kokod szó szláv eredetű, jelentése: kakas.
A települést a tatárjárás szinte teljesen elpusztította, majd újra benépesült. A török hódoltság idején azonban ismét elpusztult, szinte teljesen elnéptelenedett. Olyannyira, hogy 1609-ben pusztaként tartják nyilván, későbbi nevét is innen kapta.
A XIV. században határának nagyobb részét a Kállay család birtokolta. Ebben az időben Szabolcs megyei településként tartották számon. 1454-71 között átmenetileg Bereg megyéhez csatolták, ezt követően az évszázadok során többször is gazdát cserélt.
A XVII. században birtokosai kicserélődtek, nagyobb részét Bay István és Vay Péter szerezte meg. A XVIII. században e két család népesítette be felvidéki római és Ung megyei görög katolikus jobbágyokkal.
Előnyös fekvésének köszönhetően vásártartási jogot is kapott.
Az 1818-as évből maradt fenn a település pecsétje.

 

 

A XIX. század elején 324 lakosa volt és számtalan birtokosa. Közülük Jármy László élt itt, akinek kúriáját az 1870-es években építették. A kúria jelenleg védett, az azt körülvevő ősparkkal egyetemben. Az épület külső felújítása 2002-ben zajlott, ma óvoda, művelődési ház, könyvtár, önkormányzati konyha működik benne. Az őspark felújítása folyamatosan zajlik, egy modern játszótér már most is található benne.  Ugyancsak a parkban található a Jármy-család sírkertje is.
Az írott dokumentumok által már 1296-ban említett, Szent Márton tiszteletére épített templom a XVI. század közepén a reformátusok használatába került. Amikor a település a XVI-XVII. században lakatlan pusztává vált, megszűnt a református egyház is. A templom elpusztulásának időpontja ismeretlen. Megmaradt fundamentumát és az alatta lévő sírboltot 1873-ban bontották le. A betelepült, szórványban élő reformátusok 1980-ban építettek imaházat.
A ma is álló római katolikus templomot 1841-ben építették, késő barokk stílusban, jelenleg helyi védett épület. Külső felújítására 2002-ben, a belsőre és a festésére 2006-ban került sor.
A görög katolikusok 1899-ben építették iskolakápolnájukat, amelyben hétköznap a görög katolikus iskola működött, vasár- és ünnepnapokon istentiszteleteket tartottak benne.

1970-ben a szomszédos Nyírmadával a községet egyesítették, 1990 óta azonban ismét önálló település lett.
A 41 számú főút a község mellett húzódik, az M3-as autópálya 2015-re éri el a község határát.
A község fejlett infrastruktúrával rendelkezik: a korszerű elektromos hálózat és közvilágítás, gáz-, ivóvíz-, telefon-, és a szennyvízcsatorna hálózat szolgálja a lakosságot.
Az utak hossza 10 km, ebből aszfaltos 6 km.
A községben postahivatal, ABC áruház, négy kisebb élelmiszerbolt, presszó játékteremmel, gyorsbüfé, virágbolt, több italbolt, gázcseretelep, benzinkút és számos társas vállalkozás, egyéni vállalkozó tevékenykedik.
A jelenlegi lélekszám: 1463 fő.